Őszinteség, de mennyi?

A családok titkainak története több száz részes sorozatok százait, ha nem ezreit ihlette meg. A történelem nagy intrikái, háborúk szerveződtek a családi szennyes köré. A társadalmunknak és azon belül a mikrokultúránknak köszönhetően íratlan szabályok sora rendezi az életünket, amiket kisgyerekként jó mintakövető lévén szépen magunkbaszívunk. A mostani felszabadultabb társadalmi rendszerben annyi történik, hogy szerencsés esetben dönthetünk, hogy követjük-e ezeket a mintákat vagy nem. Ha nem követjük őket, akkor találnunk kell helyette valami mást. És valljuk be, a légüres térbe ugrás messze esik minden ember komfortzónájától. Akik pedig ugranak, azok lesznek a “fekete bárányok”, akik rámutatnak a családi rendszer visszásságaira.

Őszinteség, mint egy jó kapcsolat alapja

Ennek ellenére mégis azt mondom, hogyha írunk egy ilyen emlékkönyvet közeli hozzátartozónknak, legfőképpen ha a gyerekünknek írjuk, akkor legyünk őszinték. Sokkal egyszerűbb a családi titkokat kisgyermekkortól, a gyerek szintjének megfelelően tálalni, mint egyszercsak rázúdítani.

Mi ennek az oka? Szerintem minden ember alapvető törekvése, hogy a helyzethez képest lehető legjobb kapcsolatot alakítsa ki a gyerekével. Egy erős szülő-gyerek kapcsolat alapja pedig többek között a tisztelet, azaz tisztelem annyira a másikat, hogy amit lehet elmondok neki. Mekkora megterhelés egy 16 éves számára, amikor szembesül azzal, hogy a szülei éveken keresztül hazudtak neki? Ez vajon jó alap a kiegyensúlyozott kapcsolatra?

Fontos, hogy a család egysége megbonthatatlan legyen és ez a megbonthatatlanság a lassan felnőtté váló gyerekek szabad döntéséből fakadjon. Diszfunkcionális szülő-gyerek kapcsolatról számtalan regényt írtak már, köztük nem egy Nobel-díjasat is, mint amilyen A zongoratanárnő. Középiskolában ebben a témában a Pacsirta szokott kötelező lenni.

Az elszakadás és a saját család alapítása minden szülő és gyerek életében nehéz fejezet. Fontos, hogy ezt ne terhelje neheztelés, hazugság, gyűlölet. Lehessen beszélni őszintén a sérelmekről, érzésekről és ezeket mindkét fél belátással kezelje.

Intimitás és őszinteség

Az emlékkönyveknek ez a típusa elég intim, személyes. Ha magunknak írjuk magunkról, akkor kendőzetlenek lehetünk, ám ez a kendőzetlenség erősen szubjektív. Sokszor olyasmit öntünk bele egy ilyen önkifejező írásba, ami a valóságot messzemenőkig torzítja, ám nem tudunk beszélni erről senkivel, vagy nem akarjuk egyetlen kapcsolatunkat sem terhelni vele. Nagyon hasznos az ilyesmi terápiás célból. Tehát ez a legőszintébb emberi megélésünk az adott pillanatban. Kezeljük ezt tisztelettel. Akkor ezt gondoltam/éreztem, most másképpen látom.

Ha másnak írunk ilyen emlékkönyvet, de az a valaki függő viszonyban van tőlünk, akkor érdemes a tényekre szorítkozni, a saját érzelmi megéléseit meghagyni neki. Még egy gyerek is 6-7 éves korában már bevonható ezeknek a készítésébe, később, amikor az írásbeli önkifejezés azon részébe érkezett, hogy képes rá, akár magának is folytathatja.

Megint más a helyzet akkor, ha távolabbi rokonnak készítünk ilyet, esetleg ajándékba születésnapra. Érdemes megjegyezni, hogy az idős rokonaink nem fognak már megváltozni, az alapvető emberi reakcióik nem lesznek mások, így valahol felesleges egy ilyen emlékkönyvön keresztül rájuk önteni a sérelmeinket. Egyikük sem lesz jobb ember attól, ha a fejére olvassuk bántalmazó viselkedését. Annyit tehetünk, hogy mi magunk elkerüljük ezt a viselkedést azokkal szemben, akik tőlünk függenek. Ez keményebb munka mint gondolnánk, 6-7 év pszichoterápiára is szükség lehet az elsődleges reakciók megváltoztatására és annak belátására, hogy milyen módon sértjük meg a másik énhatárait és arra is, hogy észrevegyük, ha velünk is ugyanezt teszik. A gyerekkorban begyakorolt viselkedésminták nehezen és nagy tudatossággal változtathatóak meg.

Ajándékba készített emlékkönyvek

Szóval idősebb rokon születésnapi ajándéka esetében az ő gyerekkorára, élményeire helyezhetjük a hangsúlyt. Kereshetünk régi képeket, ezeket digitalizálhatjuk, esetleg a google utcakép segítségével megkereshetjük, hogyan is néz ki a régi ház, amiben élt.

A szövegválasztás is igazodhat az ő ízléséhez. A sekélyes közhelyek azért olyan népszerűek, mert az emberek nagyrésze szereti őket. Ezt is érdemes tiszteletben tartani és nem komoly filozófiai idézetekkel telenyomni az emlékkönyvet.

Itt látható, hogy bár nem hazugság, amit írunk, az igazságnak az igazán érzékeny részét jótékony homály fedi.

Élményalbum

Amikor nem akarunk belemászni valakinek az életébe, de szeretnénk meglepni egy-egy személyes ajándékkal, akkor érdemes a közös életünkből élménynaplót ajándékozni. Ez úgy néz ki, hogy néhány kép, pár oldalnyi szöveg és hangulat, vagy akár egy digitális scrapbook-album lap is elég lehet.

Ezt a típust én élményalbumnak neveztem el. Túlzottan intim részletek nélkül, a kapcsolat fontosságát lehet vele hangsúlyozni.

Mindenki kezdjen el gyártani tömegesen ilyen emlékkönyveket?

Ne. Senkit nem akarok erre rábeszélni, csak bemutatok egy jó lehetőséget. Olyan ez, mint a horgolás, vannak anyukák, akik telehorgolják szebbnél szebb figurákkal a gyerekszobát, és vannak olyanok, akik inkább szöveges környezetet teremtenek. Mindenkinek véges az ideje és az energiája, érdemes mérlegelni, hogy mikor mire szánjuk rá.

 

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük